Zalai Oktatás

Kezdem az elején, én úgy nőttem fel, hogy a szüleim folyamatosan ittak, tehát ezt vettem át normaként tőlük. A gond az, hogy nagyon sokáig nem ismertem fel, hogy ez probléma, miközben az állapotom folyamatosan súlyosbodott és már a családom kárára ment. A párom elhidegült tőlem, meg is csalt, a gyereket nem egyszer ott felejtettem az iskolában, és a gyomrom is olyan mértékben készítettem ki, hogy az hihetetlen.

Ide jutottam: alkoholizmus végső stádium tünetei

Nagyon szenvedtem már, szinte halálfélelmem volt, miután rákerestem, hogy alkoholizmus végső stádium tünetei és minden tünetben magamra ismertem. Tudtam, hogy muszáj cselekednem, különben mindent elveszíthetek, még magamat is. Találtam egy oldalt, ahol egy 28 napos felépülési programot hirdettek, és úgy döntöttem, jelentkezem rá. Felhívtam őket, és be is hívtak egy konzultációra, ahol felmérték az állapotom. Hát, ők sem villanyoztak fel az állapotomat illetően, de azt mondták, van remény a változásra.

Kezdetét vette a felépülés

A helyszín egyébként nagyon kellemes volt, nyugodt, turistamentes környezetben szállásoltak el, ahol minden nap finom reggelit, ebédet & vacsorát kaptunk, és sok időt töltöttünk a szabadban. Mindezek ellenére az első két hét szörnyű volt számomra. Nagyon nehéz volt leküzdenem az elvonási tüneteket, de az sokat segített, hogy mindig volt kivel beszélnem a problémámról, hiába nem vagyok egy kifejezetten beszédes típus.

Az egyéni foglalkozások során rájöttünk a problémám fő okaira, és kitaláltuk, hogyan lehetne változást elérni. Így amúgy nem sablon alapján próbáltak segíteni, hanem tényleg személyre szabottan. A csoportos foglalkozások során viszont megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, hiszen olyanokkal voltam körülvéve, akik ugyanebben a csónakban eveztek.

Rájöttem, mennyire fontos a támogató környezet

Én olyan vagyok, akit azzal lehet motiválni, ha szépen beszélnek velem, és otthon ez nem volt meg. A bent lévő szakemberek viszont olyan empátiával fordultak felém, ami nagyon jó hatással volt rám. Értem én, hogy otthon rászolgált a viselkedésem a csúnya beszédre, de ha kicsit megértőbbek lettek volna velem, lehet, nem jutok el ilyen szintekre.

A szakemberek amellett, hogy emberségesek voltak, óriási szakértelemmel rendelkeztek, illetve több éves tapasztalattal. Mindig hitelesek maradtak, ugyanakkor nyugodtak és határozottak.

Az egyik konzultáns elmesélte, hogy ő is szenvedélybetegségben szenvedett, de sikerült teljesen felépülnie, ami engem nagyon inspirált.

Nem elég viszont csak bent változtatni

Bent elindultam a fejlődés útján, és nem akartam, hogy a kiköltözés után ez megszakadjon, meg akartam tartani a kontrollt magam felett. Tudtam, hogy az ott elsajátított módszerek kint is a segítségemre lesznek, viszont azt is, hogy a kinti környezetemet át kell majd alakítanom egy nyugodtabb, támogatóbb hellyé.

Hozzátartozóinknak is szerveztek előadásokat a szakemberek, továbbá konzultációs alkalmakat is, mindezt teljesen ingyen, de még így is volt, aki nem vett részt rajta, pedig a hozzátartozók szerepe is fontos a felépülés folyamatában. Nem akartam, hogy a párom passzivitásán múljon a dolog, így az egyik barátomat hívtam el helyette, miután visszamondta, aki azóta is mindenben mellettem áll.

A kiköltözés óta megszakítottam a kapcsolatot a mérgező emberekkel, és már másként élem az életem. Az alkoholtól sikerült teljesen megszabadulnom, már nem is hiányzik és megtanultam kezelni a többi vágyam is, azokkal a technikákkal, amiket bent tanultam. Így már semmiféle káros szenvedély nem tud a hatalmába keríteni!